Veres Rózsa - Újraöltözöm

Bennem lakik halandó és halhatatlan:
mindkettő én vagyok.
Testem a forma, az alak,
mit lelkem a földön kölcsönkapott.
Nézem a tükörben önmagam:
ki az, ki csillogón visszaragyog?
Szemem, mint tükör a tükörben
fénylik, mint égen a csillagok.
Arcom vonalát, szám ívét szemlélem,
vonásaimban megannyi ős
rejtőzik, mint múltbéli szellem -
ismeretlen ismerős.
Bőr ruhám gyűrődik minden nappal,
a ráncok majd megtörik a sima anyagot,
s ha majd eljön a rég-várt hajnal,
levetem magamról a szűk ruhadarabot,
lelkem felszáll magasan a fénybe,
otthonomba visszaköltözöm,
míg egy napon visszavágyva a létbe
új ruhába, új sorsba öltözöm.