Jagos István Róbert - Annyi mindent eltemettem már

Annyi mindent eltemettem már.

Volt úgy, hogy nyakig ért a sár.

Volt úgy, hogy lehúztak mélyre.

Ma sem értem ki a fényre.

Sötét hely ez, csupa göröngy.

Fejem felett halott fagyöngy.

Fejem fölött döngő léptek.

Volt hogy éltem, csakis érted.

Annyi szépet eltemettem már.

Hűvös csókot lehel a szád.

Hűvös csókot, fájdalmas szót.

Te vagy az! A Mindenható.