Nézd csak a lemenő Hold gyönyörű arcát,
Orion ragyog a fák fölött,
némán figyeli a Föld lassú forgását,
hajnalt hozó Plejádok között.
És ebben a puha örök sötétségben,
az Isten dallama száll a végtelenben.
Magányosan csillog, de mindig világít,
lámpás a távoli égbolton,
éjjelente hallja az ember imáit:
Miért van félelem a világon?
Csillag válaszol: a végtelenség nem fél,
láttam: Isten a Földre örök áldást kért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése