sötét sikátorok, fényes paloták között
fejem fölé nem hánytam glóriát
van úgy hogy hosszan nyögök
mint ki féli titkait
s résnyíre szűkült szemem
elrejti makacs könnyeim
dacból sosem
a hit meg oly kézenfekvő
minthogy elveri az eső
április bolondját
elvert engem is ó de hányszor
repedt a gerinc százfelé
s árvára fagytam
ájtatos zsolozsmán
Úristen - - - - döbbenetesen jó vers!!!!!!
VálaszTörlésKöszi szépen Ági. :)
TörlésDacból.
VálaszTörlésSosem.
Üdv., Barátom!
Így igaz. Úgy sosem. Örülök hogy "látlak". :)
TörlésNagyszerű vers Jagi!
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok! :)
Borzongatóan jó!
VálaszTörlés