Kovács Ágnes - eSKá

átállítottam jó színesre 

a témát és a hátteret

milyen jó volna régi korokban

mondhatnám most 

hófehér a papír

előttem serceg a lúdtoll 

kanyarodik minden S

és mily cirkalmas a K 

s talán lefoglalna 

e szépség nem ily ijedt 

és monoton kopogás

döngetné egyre a 

magam sem tudom már

tán szívem lágy húsát 

vagy agyam

csontszürke kérges 

házának kapuját

                  pedig átállítottam jó színesre 

                  témát és hátteret 

                  ezek a betűk meg lassan

                  hemzsegni kezdenek 

                  mint fekete tetvek

                  fegyencek koszlott rongyain 

                  de lám elmosódik lassan

                  e nyüzsgés mi fájt

                  - bent maradt