Szakál Magdolna - A vers
csend.
Az olvasó tekintete
(ál)szent lénye álma reménye elveszett hite
játszik csak hangokat bele.
A vers nő...
férfi szülő és gyerek ezeregy kunkori jelbe vésett
hittek bennem rege.
A vers hiány. Üres ígéretek tudattorokra halálig szoruló keze
árulássá vedlett félelem.
A vers vágylak...
izzó lüktetés...zene de kell az olvasó
hogy szívvel ruházza fel.
A vers csupatestbe szorult zihálón néma létige.
Pőre lélekvalóság kifeszítve a semmire
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése