Jagos István Róbert - Alkony-egér

Az alkony-egér asztalomhoz ült.

Lám, már nem is vagyok oly egyedül.

Cincog valami éhes félmondatot,

ő legalább még valamit szólhatott.

Elé lököm maradék sajtomat,

s árnyékba rejtem holt-arcomat.

Elrejtezek minden élőlény elől.

A zord este híves siratót regöl.