2012. február 13., hétfő

Jagos István Róbert - Szívtelenül















Megmarta szívem, kinek kezébe adtam.
Megmarta szívem és vérezni hagyta.
Majd felfalta az istenadta...

Nincs semmim.
Kifosztott mellkasomban varjak kárognak.
Tépik az ércsonkjaim alvadó végét.
Véres „kár” a pillanat.

Még érzem a lüktetést.
Az ereimből kiszökő szerelmet,
ajkamon nyelved ízét
s fogaid nyomát.

Azt mondják:
Még élhetek, ha nagyon akarom.
Ha nagyon akarom.
Ha...

Megmarta szívem, kinek kezébe adtam.
Megmarta szívem és vérezni hagyta.
Majd felfalta az istenadta...

3 megjegyzés: