Add nekem oroszlánját
a fátum véres száját
örök bizonyosság mementójaként.
Kell az nekem
(ahogyan én is neked?),
hogy lássam lábaim inognának -e
s térdre esve vajon jajonganám igéd?
Tudod, mostanában csak a hátadat látom
- harag-felhők gomolyagát.
Én meg apátlan apaként keresem
eldobott keresztemet.
A tied hol korhadt le hátadról?
Én észre se vettem,
hiszen súlyokból aggatott
perceim sorokban vártak rám.
Talán mikor megtagadtál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése