2012. március 8., csütörtök

Jagos István Róbert - Én addig csendben




Menj hát. Vissza se nézz.
Kezeid már jó helyen pihennek.
Lábadra cipőt adtam
s még láthatod,
utoljára megkötöm neked.
Nem nézek rád,
el ne sírjuk magunk
(magam),
elfordulok, így várom hogy elmaradj.

Érzem tarkómon hallgatásod
a sok néma miértet.
Didergünk mindketten…
Érintésem sebet ejtene
- hagynád tudom.
De nézz a felhők mögé
- én addig csendben ballagok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése