Jagos István Róbert - Ha másképp nem megy

Messzi keletről jöttem szolgálni téged.

Magamra aggatva csillagom, keresztem.

És tudom, az emelt fő, nem mindig érdem

gyermek mosolyú tiszta kék szemedben.

Ahonnan én jövök, lásd, ott fogant a hit.

Ahol a folyó még szabad a medrében.

Ám ráléptem utadra – vajon merre visz?

Járhatok-e még szívednek bús kedvébe’?

Így kellene tennem, ha már vándoroltam.

Hosszú útjaidon biz’ elfárad a láb.

Hiszékeny szívemet magammal sodortam,

csupán a büszke gerinc harsogja: állj!

Tudod, gerinc nélkül elvész minden tartás.

Földön csúszva-mászva én semmit sem érek.

Lám, ezért oly göcsörtös ez az akarvás,

ha másképp nem megy, hát utadról letérek.