Nincsenek szobák bennem
folyosó vagyok, a kertre nyílok,
látod, egyszerre lehetsz kint és bent,
leülhet tested idebenn...
Az ajtóm szélén túl lábad a fűben
de hátad még levegőmnek támasztod,
s melegem karolja körbe derekad
óvlak a széltől, ha akarod...
Ha fáradsz már, dőlj kicsit nekem,
s ha fejed az oldalamnak támasztod,
még lehunyt szemeden át is
élvezheted a kinti napot...
Az ajtófélfámnak dőlve
kezedet földre teheted,
ha úgy érzed öleld nyugodtan
át - a térdedet...
Kicsi ringatás dúdol
lelkedben billegnek a hangok,
csak halkan suttogok neked
"itthon vagyok"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése