Szedjetek sarcot a lélegzetért
napra nem mehetni, be kár
de kinek fény kell, majd fizessen,
ó drága napsugár.
Kerül majd sokba, ki a földre lépne,
hogy képzel ingyen ily csodát,
s meztelen talpa alá ha fű bújt,
mit hisz? ez csak úgy járt?
Ha vétek lesz, az égre nézni
mert ne mondjon soha senki mást,
ahogy a lélek tud gyönyörködni
valami felhőlátomást.
Bíz azt se ingyért, micsoda botorság,
mit hisz ez árva lélekár,
hogy szabadon jut mit a föld kínál,
sarcolva minden, lélegezz már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése