Tompai Attila Csaba - A tenger nem nyugszik

Kitaszított magából az ágyam szövetébe szőtt nemrég-emlék.
Hol csak vágyam volt hű társam, ott mára megért erény emészt.
Szívem érzelmet remélve fekszik száműzve parlagon,
A testem sem tud pihenni megvetetlen pamlagon.
Vonz a puha ágy, a benne szunnyadó buja vágy...
Nem mulyaság, hogy én lettem magány uraság.
Kísért az ágyamból távozó sok sírás,
Kell mint kenyér, az egyetlen mosolygás!
Könnytenger hulláma messzi partot ér,
Nem hozhat jó hírt viharos szél.
Ki mosolyogva távozik,
A hírektől változik.
Keresek hát mosolyt,
Süketet s vakot!
Üres ágyam
Ő látja,
S hallja
Azt.

2012.05.17.