Mudra Csaba - Csorgó eső

Magasból hangom a járdára hull,
fövenyen toporog szemem,
idegesen küzd homlokomon a verejték
ujjam arcodat rajzolja újra és újra
redőny résein át rohanok vissza
oda ahonnan gondolatom szabadult…

Mély a sóhajom, lendületem megtört
arcod eltakarom-arcommal
mond meg nekem a perc miért vézna most
miért esendő…..most csak csorog...az eső