Erdőbe vágyok,
hol a fák, szelíd,
öreg óriások
reszketeg ágkarjukkal
magukhoz ölelnek,
fejem mohapárnára
simítva szendergek,
mosott kék az ég,
csend van,csak
a levelek peregnek.
Sosemvolt suttogások
kelnek, kék tollú
madár felelget
egy rőt szoknyájú
bokrocska ágain,
s míg eres kezével
hátraint a nap,
hajának aranya
fennakadt egy
üres pókháló
tépett romjain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése