2012. december 2., vasárnap

Kapocsi Annamária - Bomlok


Csöndet fosztok
a szabadságból
s pulóverem lesz a hidegben,
szelet húzok, és gombolyítok
kötelet kötök kezemben,
láthatatlant, létezőt
csöndszelet, finom szálat,
olyan bőrnél megbújó
sóhajtásnyi vágyat.
Napot fosztok
fénykomposzthoz,
elteszem magam a nyárra,
egy kupac lesz minden, minden,
észrevétlenség homálya.
Hangot csomózok
emlékhorgot,
egy csomó egy csomó
bomlok - ok,
hogy csöndet fosztok
a szabadságba,
nincs
semminek határa.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése