Kapocsi Annamária - Kísértet bájú szerető

Rózsalugasok dobbanásai, míg a zene mélyre merít,

magába ölel az élet boglya, bolondulna.

Bekebelez valami mély íz,

magjába őriz a védelem,

ajakíz formula, elnyel

s én, elnyelem.

Hangok öblös báját

számba veszem,

kezembe markolom a lélegzetet

egy marék levegő vetkezz... kezem melenget.

Könnyű mindenség, csupor kis kebel

ahogy tenyerem dombjain fekszel,

Te, egyszerű levegő

mit elkapott táncolás közben az idő.

Minden együgyű nincs

csak billegő

kísértet bájú szerető.

Ajkat harapok az életből,

s míg így tud csordulni az ének,

minek és mért ne, hinném el azt, 

hogy élek...
2013.02.09.