kirúzsozta száját a reggel
bár felébredtem,
de a képei álmomnak
később sem oszlottak fel.
Feledtem ébredésem
kizártam magam
rozsdás vaskapun túlra.
Sárban tocsogó vénember hátára
magam festettem fel
élethű érzésekkel
kifacsart végtagnyi tájjal.
Ahol eltévedten
bekuporogva az ég alá
még mindig azt hiszem
megtapadtam csak az időben
mint kifestett szájú nő a főtér
kellős közepének a legszélén.
Már a szemét festi az ég,
alján valami furcsa fényszél
most a kezdet, vagy a vég fújja
lengi, táncát vagy énekét....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése