Csak gubbasztott azon a kétszer három babalépésnyi kis balkonon a vállára vetett télikabátban, és gyújtotta egymás után a cigiket. Azon gondolkodott, vajon így csinálják-e az igazi királylányok is, amikor épp nem látja őket közönség. Kizárt. Az nem lehet… de csak azért, mert ebben a hónapok óta tartó ébren-kómában még ahhoz sincs ereje, hogy gonoszkodjék.
Az elmúlt években annyira beletemetkezett a munkába — három munkahelyen dolgozott, két egyetemi szakot végzett mellette, meg még a pici —, hogy nem vette észre, milyen ingoványos lett a talaj a lába alatt. Biztosan voltak előjelek, kellett, hogy legyenek, de nem látott, nem hallott. Azután mégis úgy döntött, talán valami lenge gyanútól vezérelve, enged a férje unszolásának és a három munkahelyből kettőben felmond. Megpróbál szabályosabb anyuka, szabályosabb feleség lenni. Majd főzni fog, meg türelmes és kedves lesz mindenkivel, a lakásra is jobban odafigyel. Ergo majd nem lesz szükség arra, hogy a férje mindig kioktassa. Szóval, belement. „Majd többet leszek otthon és úgy teszek, mintha. Mintha ez volnék én.” Csak azt nem értette, a férjének miért ez a látszólag leghőbb vágya, hiszen ő soha nem volt ilyen, megismerkedésükkor sem.
Aztán — talán a sok szabadidő, talán amiatt, hogy férjét egyáltalán nem látta elégedettnek —, az a bizonyos gyanú erősödött. Elkezdett nyomozni. Konkrétan kutatni. Zsebekben, levelesládában, módszeresen. Nem volt rá büszke. A királylányok biztosan nem csinálnak ilyet.
Azon a napon, amikor felfordult a világa, azon a napon megtalálta, amit keresett. Egy szerelmeslevelet. Nem azt a szépeket-mondós, udvarlós fajtát, hanem már kialakult szenvedélyről szóló, hiányérzettől szenvedőset. Nem neki szólt, hanem egy igazi királylánynak.
Ismerte a nőt, irodai asszisztens a férje munkahelyén. Az a típus volt, akit egy munkahelyen minden nő utál, még a férfikollégák feleségei is. Egyszerűen süt róla, hogy veszélyes. Bármit is tesz, vagy nem tesz. Ha kihívó, azért, ha meghúzza magát, azért. Az ilyen nő általában egyedül neveli a gyerekét, persze a válási hercehurcán már túl van, kivirult, amúgy sem érintette olyan mélyen, mert a függetlenség fontosabb volt a számára. Mindig csinos, ad magára, a férfiakkal igazi partnerként tud társalogni, tanácsod adni a házasság és a gyermeknevelés ügyeiben. Az a titka, hogy ő mindig megértő. — Nem úgy, mint otthon az asszony, mert az csak hisztizik. — Saját gondjaival soha nem terheli a környezetében lévő férfiakat, épp csak ügyesen elejtett célzásokat tesz arra, milyen nehéz egy anyának egyedül, meg hogy megszaladt a rezsiszámla így a télen, majd gyorsan le is süti a szemét. Azt a minden reggel gondosan sminkeltet.
Szóval, ismerte titkárnők gyöngyét, akinek a férje levele szólt. Nem egyszer kapta meg a kíméletlen összehasonlítást, hogy vele szemben a másik nő mennyire törődik magával. Ő meg elhanyagolt, farmer-pulóveres, kitaposott cipős valami, nem is nő. Hiába magyarázta, hogy ő másik városban dolgozik, kora reggel indul, és időjárástól függetlenül mindig kilométereket kell naponta gyalogolnia az otthon-bölcsi-buszpályaudvar-munkahelyek sokszögben. Ő ezt nem tudja tökéletesen belőtt séróval és magas sarkúban abszolválni. Azután megtalálta a többi levelet is, amelyben a férje buzgón bizonygatja, hogy ez a házasság már nem házasság, holt víz az egész. Mondjuk, néhánynak a dátuma kissé szíven ütötte, három évvel ezelőttiek is akadtak, amikor a kicsi született. Aztán talált szállodai számlát is. Ezen már csak nevetett, amint a keserűség könnyeit maszatolta az arcán. Annyira banális. Annyira klasszikus házasságtörős sztori. Ki vagyok én? Senki. Csak annyi biztos, anti-királylány.
Gubbaszt a kétszer három babalépésnyi erkélyen. A sokadik cigit szívja. Feláll, a korlátra könyököl. Elejti a csikket, néz utána. Arra gondol, hogy így nem fog menni, ki kellene hozni a fürdőszobából a kis sámlit, hogy fellépjen rá. De hol is a sámli? Ja, a mosdókagyló alatt. Húzza az időt. Előveszi a mobilt, anyát talán még fel kellene hívni, mielőtt... Aztán hallja, hogy anyanyagyeje játsszál velem kirakósat.
— Persze, megyek, kicsim. Megmondták, ki vagyok. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése