2012. április 24., kedd

Jagos István Róbert - Anyám, pillanat…


Klikkert szegeltem faladra.
Mögüle holt-vér szivárgott.
Szilánkjait meztelen tapostam
szét. Tudod, nekem hiányzott

az, az egy anyás pillantás,
’mely ölébe tartott volna.
Elment, akárcsak tenmagad.
Egyetlenegy szót sem szólva.

2012. április 24.
kedd  18:14

3 megjegyzés:

  1. A kép és a vers összhangja...
    Gratulálok Jagi!
    Fájós, nagyszerű vers!

    VálaszTörlés
  2. Tele mély érzéssel. Igazán értékes. Gratulálok!

    VálaszTörlés