Klikkert szegeltem faladra.
Mögüle holt-vér szivárgott.
Szilánkjait meztelen tapostam
szét. Tudod, nekem hiányzott
az, az egy anyás pillantás,
’mely ölébe tartott volna.
Elment, akárcsak tenmagad.
Egyetlenegy szót sem szólva.
2012. április 24.
kedd 18:14
A kép és a vers összhangja...
VálaszTörlésGratulálok Jagi!
Fájós, nagyszerű vers!
Köszönöm Erám. Ölellek.
VálaszTörlésTele mély érzéssel. Igazán értékes. Gratulálok!
VálaszTörlés