Tompai Attila Csaba - Kinyitottak

Drágámnak hívott engem, pedig olcsó szó a kenyerem java.
Ritmusát adta rímemnek, olvadt tőle szívemnek hava.
Élettel telt meg holtág, s omlott le óvatosság fala.
Gyúlt lángra minden, vittem rögtön szobára, haza...
Rám tört érzelem, átkozott szerelem, para.
Költözött belém, szívem rejtekén, szoba.
Nem tudtam róla, de nyitotta kulcsa...
Mutatott újat, koldusnak... sorba...
Vendég voltam magamban. Furcsa.
Ott van volt, gyermekkor. Porban.
Temette kérgem mulcsa.
Alig tudom hinni,
Hogy bennem ennyi
Elfelejtett,
Temetett
Szoba
Van.

2012.04.21.