Kapocsi Annamária - Korommeztelen

Meztelen fehérségedben, illúziód gyönyörébe bújva

bármi belefér,

az elszaladások, a kép a képbe

füstölgő szivárványok, letérdeplő fák ölébe,

felhők a földön - szénszabadság,

de mindig a fák,

mögéd rejtve állnak, felkapaszkodnak

szűzfehérség -látszat

kiemelkedik lelked mélyéről

kidomborodik a vetületből,

tekergőzik a fényből és keresztből

zenéből szabott ágat formál

meztelen fehérség, elporlódtál

telítődsz,

tenyerem színesül bérrel,

megfizeted zajod,

fekete jelekkel

ujjaim nyomába

korommeztelen jel.