2012. április 24., kedd

Kapocsi Annamária - Korommeztelen

Meztelen fehérségedben, illúziód gyönyörébe bújva
bármi belefér,

az elszaladások, a kép a képbe
füstölgő szivárványok, letérdeplő fák ölébe,
felhők a földön - szénszabadság,
de mindig a fák,

mögéd rejtve állnak, felkapaszkodnak
szűzfehérség -látszat

kiemelkedik lelked mélyéről
kidomborodik a vetületből,
tekergőzik a fényből és keresztből

zenéből szabott ágat formál
meztelen fehérség, elporlódtál

telítődsz,
tenyerem színesül bérrel,
megfizeted zajod,
fekete jelekkel

ujjaim nyomába
korommeztelen jel.

2 megjegyzés: