Sötét utcák között sikolt a szegénység,
elgyötört arcokra ráfeszül a kétség,
sorsok keresztjét hordozva.
Kisírt szemű anya marék aprót számol,
hangosan átkozva minden rendszert vádol,
lesz-e majd kenyér holnapra...
Gyermeki lelkek még nem érzik a nincset,
hullafáradt apjuk ordít rájuk: csendet!!!
...mi lesz velük a világba.
Közöny asztalánál már életuntan vár,
hogy meddig tart az utolsó méregpohár
és könnye csordul markába...
elgyötört arcokra ráfeszül a kétség,
sorsok keresztjét hordozva.
Kisírt szemű anya marék aprót számol,
hangosan átkozva minden rendszert vádol,
lesz-e majd kenyér holnapra...
Gyermeki lelkek még nem érzik a nincset,
hullafáradt apjuk ordít rájuk: csendet!!!
...mi lesz velük a világba.
Közöny asztalánál már életuntan vár,
hogy meddig tart az utolsó méregpohár
és könnye csordul markába...
Szomorúan valós. Velős.
VálaszTörlésMint az életünk...
VálaszTörlésKöszönöm szépen Jagi!
És mennyire igaz minden amit írsz! Gratulálok!
VálaszTörlésMondja ezt egy olyan akit egy hajszál? - vagy talán a szörnyű véletlen mentett meg ettől a világtól!