Kovács Ágnes - tizenhét éveink

játszom az idővel.

levágattam a hajam.

olyanra, mint huszonévesen.

nagyapa mindig azt mondta,

csinos, olyan franciás.

de tudom, soha nem tetszett neki.

túl rövid. a te hajad szerette.

vajon megvan még az a doboz a copfoddal?

tizenhét voltál. jöttél át a hídon, amikor meglátott.

alig voltál túl háromszor tizenhét

éveden. mentél vissza a hídon. láttalak.

én matekdoga után értem a temetőbe.

ötös lett. akkor. egyszer. persze,nem tudod.

jóval elmúltam kétszer tizenhét. van két fiam.

persze, nem tudod. a szemünkkel néznek rám.

mindig, minden májusban rád gondolok. és mindig,

mikor hullik a haj a kőre. és mindig, mindig

mikor jövök-megyek a hídon. játszom az idővel.