boltodra leszakad a redőny kijárat
vagy bejárat egyre megy a kulcs
a duna fenekén a rozsdás zárat
nem nyitja alatta rokkantan kibújsz
de mégse ki ismerné az óra titkát
mikor leng s mikor áll meg az inga
álmod felett angyal vagy asszony áll inkább
pallost emel vagy éppen sírva ringat
a perc amelyben egér rágcsál a sarokban
a perc amelyben lélegzet akad el a dalodban
kezedben félbetört a sósperec emészted
amit terhedre ró vagy felment a hajlott kor
nevetgélsz és kinevet a bosszúszomjas végzet
vércsepp-csipkével teli az útszéli bokor
Tóth Albertnek
Köszönöm szépen a DéeMKá-díjat!
VálaszTörlésKedves Barátaim, örülök, hogy közétek tartozhatom!
István
István, ami jár, az jár. :)
VálaszTörlés