2014. július 14., hétfő

Arany-Tóth Katalin - Vásárhelyi utcák kövén

Vásárhelyi utcák kövén
csak gyűl és gyűl a sok levél,
jobbra viszi, balra viszi
a lopakodó őszi szél.

Búcsúznak a virágszirmok,
a fű hajnalban csupa dér,
nem virít már árkok szélén 
a díszes, sárga pipitér.

Megremeg a szegénység is.
Fűtetlen szobát óv a Fény,
fázó gerlék üldögélnek 
füsttelen kémény tetején.

Szürke tájban, fáradt lélek 
– ez vagyunk mind, s mily sok, ki fél,
hogy tavaszra, ó, lesz-e még
élelme, s felette fedél…

Vásárhelyi utcák kövén
lépked az ősz, zörget a tél.
Rozsdaszínű elmúlásból 
a hit mégis jövőt remél.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése