elszenvedte a mát,
-most sarokban a rém
holnap majd lesz
ablakon át leselkedő lomb,
vagy ereszen kapaszkodó
éji madár.
Láttalak ma messziről
mint ablakból
az elrohanó vasúti állomást,
még el tudtam olvasni arcod
szemed egy szó,
de csak magamban lett mondat
minden robog tovább,
csak egy pillanatra ha megáll.
Most attól félek ha a sötét is ölel
szemben nem árnyék az
mi faág, vagy madár éles hanggal
szoborrá nőtten vár.
Egy pillanatom is mi fél
éppen elég, hogy elmaradjon némi álom
a holnap keveréke bennem, kevés szó
egy pillanat-fohász...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése