 |
| Gustav Klimt - Lebensbaum |
újraismerlek minden nappal
s örülöm táguló világod
bár veled félem
az olykor nagy vihart
nem féltelek
a létbe kapaszkodsz
nálam erősebben
piciny magból
duzzadt gyökerekkel
az orkánnak is úgy feszülsz neki
mint szívós fiatal fácska
hajlik - nem törik
kérgébe barázdákat
szánt a tapasztalás
ágai bogasodnak
lombja egyre dúsabb
mennyi árnyalat!
nőj kis fa!
őrizd meg
ember-szépségedet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése