Titkolod múltad,
mint bélpoklos a foltjait,
kinek szája
szegletében még ott a félmosoly.
Hamis az,
akárcsak fényes ékköved.
Lélekbörtönödben
lettél keserű önfogoly.
Minek menekítesz
sár-arany emlékeket?
Amit akartam,
kiolvastam belőled már.
Mozdulatod, arcvonásod
áruló,
akár ez
évszakot üdvözlő hófödte táj.
Hallom,
ahogy vacognak instant titkaid,
s radírod
maszatját is elég jól látom még.
Hát ennyit
érek? Csak ennyire értesz?
Múltad lesz
köztünk a legnagyobb szakadék.
:).
VálaszTörlés