2012. február 9., csütörtök

Mudra Csaba - Eltűnő pillanat


Arca rám kacsintott
lombtalan fa árnyékából,
kifakadt narancs ajkán
apró nedvesség
néma szóközökben táncolt.
-Még-
Nekem is sajog ajkam,
karcsúra fogott e dallam
tajtékja viszont vágy,
nézem,
kezében-kezem
megnyugvás.
Acélba szöktetett vésetben
apró nyílás,
ezoterikus üzenet.
Eltűnőben a volt pillanat,
most magamon keresem
a hűlni nem akaró sóhajod...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése