embertelen félelmeink mögül
kilesve este
a csillagos ég céltalanságát
figyelve
szerelmedhez bújok
(h)arcainkat olykor ráfeszítjük
a szélre
és sakkmeccset játszunk
létre
morzsákat a halál markából
kicsenve
percek gurulnak tábláján az időnek
peregnek?
s beléjük hullunk mint szédült
lepke
fényhálót szorít körénk a szeretet
leple
éhségeink zabálnának fel
nevetve
de átlépünk rajtuk
s remegve
tartunk és kitartunk
a pénzvilág szennyétől
prüszkölve
"kifocizzuk" súgod
lelked körém ölelve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése