2012. február 9., csütörtök

Szakál Magdolna - (h)arcaink


embertelen félelmeink mögül
kilesve este
a csillagos ég céltalanságát
figyelve

szerelmedhez bújok

(h)arcainkat olykor ráfeszítjük
a szélre
és sakkmeccset játszunk
létre

morzsákat a halál markából
kicsenve
percek gurulnak tábláján az időnek
peregnek?

s beléjük hullunk mint szédült
lepke
fényhálót szorít körénk a szeretet
leple

éhségeink zabálnának fel
nevetve
de átlépünk rajtuk
s remegve

tartunk és kitartunk

a pénzvilág szennyétől
prüszkölve
"kifocizzuk" súgod
lelked körém ölelve

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése