Jagos István Róbert - Halál úrhoz

Ó, hányszor kopogtál be hozzám,

te nagyszerű Halál

s vártad, hogy majd lenyomom

börtönöm kilincsét.

Tudd meg, én úr vagyok,

a gőgös majom-poéta,

ki uralja létét, mint Isten

a mindenségét.

Nincs oly hatalom, mely rabláncra

fűzné ösztönlényemet,

csakis önnönmagam kovácsolta

lélek-béklyó, de önkényemet

fel nem adom, még érted sem.

Vigyél erőszakkal, ha kellek,

vedd el levegőm,

törd szét csontjaim,

vágj eret rajtam,

légy rák, mely elevenen felfal –

mindezt megteheted,

de emelt főm csak a végén fog bicsaklani,

mikor bábként játszol vele

Istenem előtt.