Már megszoktam rég
ágyam kivet magából,
szemgödreimben üveg kékem
nem táncol.
Szusszanásom eláll,
óramű bennem
ébredés, álmot kaszál.
Végére jár a gyertya láng
pislákolva kormólja el dalát.
Nyílna ajkam
de csak ásít, holdra hanyatló karokkal
még aludnék
hason, hanyagul vetett pamlagon
sújtson mély árok álom.
Vagy csak kezével nyugtasson,
takarom húzza rám óvatosan
mi a baj?
-kérdezed-
miért olyan vad pihenésed
és miért nem olyan
mint nyugodt víz
valahol
a messzeségben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése