amíg mi korsók mögül látjuk egymást
és körberöhögjük sekély vicceinket
az Éhkopp két sarokra a fogát feni.
zsebemben még matathatok,
(csörög egy kis apró)
s torkom mint megérdemelt jussát
majd örömmel nyeli záróra-söröm.
ma itt van minden:
zenegép barátok bánat és öröm
na meg a pultos lány telített
mosolya.
de hallom és aggaszt az a kis nesz
az a távoli sikoly
amikor koccan véres fogsora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése