2012. május 3., csütörtök

Jagos István Róbert - Magyar könny



Magyar könny mondd miért dacol
A világ vad viharával?
Szél és eső nem mossa el
Sárga mocskát a gyásznak.
De mégis él, nevet...
Kacagja búját a mába.
Magyar vagyok, magyar!!!
Ebben a nincstelen hazában.

Júdás a sors mely elítél
Tamáskodó nagyvilágban.
Mondd, mit érnek a szentek
Lelketek nagy viszalyában?
Jönnek törni a gyászt
Kézzel, fegyverrel ha kell.
Jönnek ülni a gyászt
Pénzzel telt zsebekkel.

Fájó, búsuló jelenkor
Hajt fejet a hitszegő mának.
Vértől ázott zászlaink
Fagynak rá rőt kopjafákra.
De a magyar akkor is magyar,
Még ha ezer sebből vérzik is.
Állát felszegi - Magasra tartsd!
Pedig a mát is szenvedi.

Magyar könny mondd, miért dacol
Napjaink viharával?
Szél és eső nem mossa el
Nyomát és szagát a gáznak.
De mégis él, nevet...
Kacagja búját a mába.
Magyar a magyart nem vetheti
Kényszerű rabigába.

1 megjegyzés:

  1. Szomorú tény, bár az utolsó sort sajnos kétségbe vonom :( De bár csak úgy lenne ahogy írod azt...

    VálaszTörlés