porrá őrlöm a lelkemet
és tenyerembe teszem
puha hamu simul
minden erezeten
halkan lélegzetet
veszek minden térből
gondolat formálna
de már nincsen miből
mit is vélekedtem
mért is állok itt
és mi az amit takar
ez a szó, hogy Itt
perzseli a bőröm
valami úgy éget
porszemek ragyognak
mégis mi ez - érzek
szélbe-karolt lélek
belélegeztelek
elfújhatatlanság
por és hamu - élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése