szüntelen zakatolnak napjaim
s ha vége is egynek
nyugodni nem hagy a zaj
mikor talál meg a csendem
lesz-e alázattá bennem
kiskapu hangja mikor lesz rozsdás
éjben csikorgó rózsaszál
alkonyom tiszta és csendülő
valami feszület
falamon esdeklő
leszid újra a tegnap
térde ereszkedik a holnap
szükségletem a csend
megoldást keres agyam
utcákon kóborló szentek
hiába intek felétek
ti mind tovább mentek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése