ez köt hozzád.
hogy lehetek a huszadik senki.
vagy szél a hegyek ormán.
normál állapotban nem csípem a szelet:
vet arat elsuhan....
de így, ahogy belőled felszakadván magammá:
termő;láncos rohanás. szelíd vadul viszlek.
igen. bennem suhansz; már képtelen lennék téged
elhagyni. tulajdon(-ság-)ok sallangjait fosztja még vissza
bár a tér-idő. gyanús árnyékok hörgik el a reggelt.
mégsem félek. ölelő tekinteted tiszta alázatában
mint János a Jordánban folyvást öntudattá keresztelsz.
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=jKlYf1oArQg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése