Nyár-temető

fészkelődő hidegek intenek
lila didergésben
megálljt, s a hallgatózó
csendben puhán roppan
a nyár dereka,

haja engedelmes aranyát
szelíden füstszagú
szelek markába ereszti,
míg ezüstbe fordul
rőt bokor ágain
a fény,

borúnak csiklandós
cseppje hull,
oly bágyadt a nap,
rozsda vált aranyba, amint
bőkezűen szórja
az irigy szélbe kincsét
a tegnapi ragyogás.