a víz magának új utat váj.
Ami ma folyt,
az holnap csak volt.
Latyakos utakon
vizes volt a bakancs,
s lám bizony
a szarvasokon sincs agancs.
Ködös reggel a hegyen
nem látható fellegekben
a nap, s maga a felhők,
nehéz az út, messze
vannak a hegytetők.
Patakok folyásával szemben
útra keltem ma ebben az időben,
"árral szemben" megálltam a helyem,
ma is letettem a kilométerem.
Latyakos havak
és pocsolya tavak,
csúszós utak
és bő patak:
A gránit ember léptekhez már közel járok,
s csak küzdéssel találok boldogságot.
S majd újból elnyelnek az árkok,
de mindig hátra hagyom a szomorúságot.
Majd valamit találok.
De inkább hallgatok.
A hegyen még mindig gyalogolok, gondolatban.
2013.03.30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése