Aznapi kakaónk régen hidegre hűlt,
nem eresztettelek... Ma gyötör hiányod,
csak lassan oldódik a görcs mi rám feszült,
nehezen élem a magány-világot.
Őszködök terülnek odakünn a rétre,
már nem érkezel... Valaha a szemedben
ragyogott a föld összes fekete érce,
fénye mind az enyém volt... rég eltemettem.
Átjár a teljességből kimetszett érzés,
nem álmodnak egy veled-jövőt az álmok,
lelkembe vésődött a nem jössz többé, és
mégis, fáj elfogadni az igazságot.
( Kép: Thorma János - Ősz Nagybányán )
nem eresztettelek... Ma gyötör hiányod,
csak lassan oldódik a görcs mi rám feszült,
nehezen élem a magány-világot.
Őszködök terülnek odakünn a rétre,
már nem érkezel... Valaha a szemedben
ragyogott a föld összes fekete érce,
fénye mind az enyém volt... rég eltemettem.
Átjár a teljességből kimetszett érzés,
nem álmodnak egy veled-jövőt az álmok,
lelkembe vésődött a nem jössz többé, és
mégis, fáj elfogadni az igazságot.
( Kép: Thorma János - Ősz Nagybányán )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése