Kapocsi Annamária - Talán, ha ...

Talán, ha ...

Fényt dob a kredencre,
majd falra keni a szépet,
mint festéktérdek

elülepszik a vágy,
hajnalán piros és narancsszíneket
gyarapszik a kikelet.

Ablakon kopog a semmi,
arcában hajszálak,
rámmosolygott a Látszat.

Szemében ismét a fény,
de füstként fodrozta szét a szél
s nem maradt az üvegen túl

csupán a fák szerepén
megifjodni látszó zöld,
- tenyérnyi rejtek,

elbújt színekben
ijedt kis gyermek
fényt dob a szobába
talán, ha...