Dezső Anna Zanami - Ha én Afrikát festhetnék (mondjuk, pénteken)…

Ha én Afrikát festhetnék
(mondjuk, pénteken)
a távol dühös dacbarna lenne
meg vakító vadvörös
(szűköljön a szem).
És lenne benne némi
vékony, penészes sáv
itt-ott kicsi,
meg pár sárga petty
(a gennynek),
az egész zavarna,
és a homokban nem lenne
semmi más
csak várakozás,
az örök várakozás a kék után…

A kép előterében
(nagyrészt betöltené)
fekete puffadt has
simulna a térbe.
Óriás, „kontyos” fejecske
rímelne rá.
A csontos lapocka
szinte szúrja a kezed
és a görcs-göcs térdkalács
gyomron ütne
(tömény tény e stáció,
állj, kicsit pihenjünk…)
de a keret megtartaná
végül is.
(De jó…)
Egy óriás árny formálna jogot
a sziluettre; az anya
(hallod a dobot?).

A plafont kékre festeném,
a képet ráfeszíteném,
mert ez Afrika.
Ecsettel zokognám tele a falakat,
nem maradna egyetlen centi sem
üresen.
Lenne ott
düh,
exotikum,
nagy barna szemek,
legyek,
sovány kecskék,
malária
meg a csonkolt csikló,
viziló,
segély,
meg nagy barna szemek,
sáros víz,
aids,
könny,
tbc,
meg
kitépett könyvlapok,
nagy barna szemek,
géppisztoly
meg puccs
meg éhség
nagy barna szemek
és viharok
és igen, nagy barna szemek.
Nagy
barna
szemek.

Meg lenne a falon egy anya is,
aki éppen bottal elás a
homokba valakit…

Szóval,
a plafont kékre festeném…
Így nem lenne semmiből hiány
ha hűl, ha szürkül a fény
Afrika narancsszín egén.

Alatta fekve
összefűzném magamon
a karom.

Dezső Anna Zanami - Ha én Afrikát

Ha én Afrikát festhetnék
(jobb napokon),
a távol tömött sárga lenne
meg vakító rezgő fehér
(szűköljön a szem).
És lenne benne némi
vékony, zöld sáv
itt-ott kicsi,
meg pár aranybarna petty
(kapaszkodónak),
az egész hullámzana
és a homokban nem lenne
semmi más
csak várakozás,
az örök várakozás a kék után…

A kép előterében
(nagyrészt betöltené)
fekete női sziluett
”kontrasztálna”.
Óriási, tömör fenék
ülné agyon a hátteret.
A mellek buja bája
szinte kiszökne a tenyeredbe
a vörös-sárga-barna
hacuka alól,
(dús vegetáció e stáció,
állj, kicsit pihenjünk)
de a lila szalag-szegély
megtartaná végül is.
(De kár!)
Egy óriás sárga karika
hagyna nyomot a kb. fül helyén
(hallod a dobot?).

A plafont kékre festeném,
a képet ráfeszíteném,
ez lenne az én titkos Afrikám,
így nem lenne semmiből hiány
ha hűl, ha szürkül a fény.

Alatta fekve
szétvetném minden tagom,
én: a majom.

Dezső Anna Zanami - Éjjel, szelíden

Éppen félbe volt metszve a hold.
Sárga fénye szelíden szertefolyt
a tépett felhőfoltokon.
Az égbolt nyugodt volt, csendes, végtelen.
Fekete tömegében kimerevített színjáték e kép.
Aztán a szél hirtelen belekavart az égbe,
és csillagporos lett az angyalok szoknyaszegélye.