Mudra Csaba - Aszfalt rajz

Aszfalt rajz

                             
                       Mint rég

Csak úgy
olyan emlékként
leültem a múlt köré
kezemben kréta
alattam utcakő.
Rajzolni kezdtem
mint óvodás kezdő,
ákombákom házikó
színekkel kevert szivárványt.
De már nem egyedül
körém a régi társaság
lassan, összegyűltünk.
Mindenki mint régen
vett egy krétát,
képregénnyé formáltuk
-az utca kövét.
Nevettünk
hangunktól tágult a tér
de a sötétség
már egymagam ért,
lámpa fénye pislogó
ezernyi rajz
bizonyítékként,
itt voltatok mind
mint rég...

Mudra Csaba - Érintetlenek

Fura érzés az erdő,
csendélet,
főszerepet játszanak a fák,
gyenge szélben suhogás.
Levéltelen télben talajon feledés,
május ha horkant,
záporban jégverés.
Nyár, levelet érlelő,
zöld fűszőnyeg, szemnek legelő.
Fura érzés az erdő, csend-élet,
kérget hánt az idő,
tűnődöm csak,
elférek-e én is
a csendéletben,
mint zajtalan megfigyelő...

Mudra Csaba - Reggel

Álmodtam,
türelmed teát főzött.
Forró gőze várt
kerti asztal, lábam alatt
dér virág.
Sétát hint a tudat
közelben recsegő szarka
siratja nyári bölcsőjét,
teám fogy,
párát hint kezemre
egy korty, lassú íz
élet, ébredés...

Mudra Csaba - Lassú feledés

Olyan ez a világ
felhőkről ledobált kacat halom
megunt érzések, eltépett levelek
hátoldalukon hazug üzenetek.
Néha sötétben feledés vihar
áttetsző hajnali vörös,
megkondult ébredés.
Olyan ez a világ
mint egy rossz álom után
a lassú feledés...

Mudra Csaba - Elhintett holnapok

Elférnek a napok
tenyeremben,
hű gondolataimban
magot hintenek.

Álmatlan hajnalok
küldenek rá harmatot
ablakban az idő
-fon
pókháló alakzatot.

Holnapra serken
zöld szőnyeg
lépteim vakok
elférnek tenyeremben
a remegő holnapok...

Mudra Csaba - Hamvasztó

Hamvasztó

Mennyi hajnal
eggyel több
vagy kevesebb mint éj.
Mennyi álom,
mi soha véget nem ér.
Mennyi évszak
sosem ugyanaz
minden  más.
Valami mégis ugyanaz
megéli mindezt
belehal,
s-éled.
Magam mindig ugyanaz
-lassíts
mert még élném hamvaid
elfelejtem mikor kezdtem
összerakni
apró halmazaid....

Mudra Csaba - Kirúzsozott közép-szél

Először
kirúzsozta száját a reggel
bár felébredtem,
de a képei álmomnak
később sem oszlottak fel.
Feledtem ébredésem
kizártam magam
rozsdás vaskapun túlra.
Sárban tocsogó vénember hátára
magam festettem fel
élethű érzésekkel
kifacsart végtagnyi tájjal.
Ahol eltévedten
bekuporogva az ég alá
még mindig azt hiszem
megtapadtam csak az időben
mint kifestett szájú nő a főtér
kellős közepének a legszélén.
Már a szemét festi az ég,
alján valami furcsa fényszél
most a kezdet, vagy a vég fújja
lengi, táncát vagy énekét....

Mudra Csaba - Lehántott álmok

Vedd fel a régi ruhád,
(ne az újat, nem tetszik)
mert ez rád született.
A múlté kell nekem
- kérlek,
bőrödnek jobb,
édesebb volt az illata,
hajnalban éreztem
- élek,
mert ölelt minden zamata.
Most, hogy fejet hajt
az első virágod,
kezedből hullanak ki
fatörzsekről lehántott álmok.
Kérnem sem kell
- láttam
ahogy villant ében derekad,
megtaláltad régi ruhád,
mit itt felejtettél
az olvadó hó alatt...

Mudra Csaba - Életen át út

Fejem alatt párnám
sorsom fekhelyem,
lábam rótta kilométerek
életem végére
gombolyag képé lesznek.

Ha meglátnám merre
mennyit mentem, voltam
s-lettem.
Meglepődnék nagyságán
pedig,
e-zárt világból
soha el sem mentem...

Mudra Csaba - Kocsma szving

Kocsmazaj tolong,
alig fényben
füst lebeg,
üres forgószékek.
Padló ragad,
süket az ajtón
a retesz.

Mellékhelyiség,
szűk falon
tátong egy koldus rajz,
rozsdálva csepeg a csap.
Kezem mosom,
mosolyom
most sebtapasz.

Léptek,
kérdő szó,
- iszol velem valamit,
- persze,
válaszomból a tegnap szól.
Megvárom,
míg elázik a poháralátét,
keresztülzuhanok a mán,
ez az ital
kérdés,
ajándék...

Mudra Csaba - Rongymiliő

Mellkasomban
alagút tátong
karjaim közt
terebélyes erdő.
Levéltelen ágas bogas
kecskerágó
virágain fekete
szurok ékkő.
Méztelen réteken
szárnytalan
pillangókban vergődő napok.
Tüzet rakott a fény
füstje lábam alatti talaj.
Lomha rongyszőnyeg vagyok
mesét mond el rajtam e táj
egy porladó padon…

Mudra Csaba - Élet zokogás

Süket egy hajnalban
 süket az ágy
néma utcákon,
lámpa oszlopok
kenődik szét a csend.
Lassan ébred a zsivaj,
bekebelez majd mindent
lesz forgatag szaladás.
Középpontos rosszullét,
az élet ez
semmi más.
Napokba a csend,
az élet zokogás...

Mudra Csaba - Dobozos

Ez a város
nem olyan élmény
mint amit a hátad mögé dobsz.
Pedig csak egy egyszerű
megcímzett doboz.
Magam címkéztem fel
de tudod
én sosem adom
a csomagom fel.
Megmarad mindenem belül
kopott a csomagolás
de ettől maradtam vidám,
de most elteszem.
Szekrény tetején mindig
meglelem.....

Mudra Csaba - Csorgó eső

Magasból hangom a járdára hull,
fövenyen toporog szemem,
idegesen küzd homlokomon a verejték
ujjam arcodat rajzolja újra és újra
redőny résein át rohanok vissza
oda ahonnan gondolatom szabadult…

Mély a sóhajom, lendületem megtört
arcod eltakarom-arcommal
mond meg nekem a perc miért vézna most
miért esendő…..most csak csorog...az eső

Mudra Csaba - Szökevény gondolat

Egy sor lámpa csüng a nyakamba
léha tompa morajjal
-még zúg fejem.
Lassan de biztosan megélem a reggelt
csak követnem kell a fényeket,
egy alagút, ahol majd világos lesz
szemem nyitottan kémleli lábnyomaid
lelem vagy sem-még nem tudom.
-Majd rájövök-
azért nem hagytál sosem nyomot magad után
mert nem akartad hogy ott járjak
ahol vagy.
Szökevény gondolatok közt.

Mudra Csaba - Mozdulatlan lapok

Nyűgös a csend
hallgatnak az ablakok
léptektől az ajtó sem csikordul,
kilincs nem moccan.
(Nem érkezem)
Szavakban vagyok
-érzem-
hogy létezem.
Ölelést érzek.
Akkor is
ha mozdulatlanok a lapok
mert olvasni
nem bír a képzelet...

Mudra Csaba - Eltűnő pillanat

Arca rám kacsintott
lombtalan fa árnyékából,
kifakadt narancs ajkán
apró nedvesség
néma szóközökben táncolt.
-Még-
Nekem is sajog ajkam,
karcsúra fogott e dallam
tajtékja viszont vágy,
nézem,
kezében-kezem
megnyugvás.
Acélba szöktetett vésetben
apró nyílás,
ezoterikus üzenet.
Eltűnőben a volt pillanat,
most magamon keresem
a hűlni nem akaró sóhajod...

Mudra Csaba - Megfeszített álmok

Már megszoktam rég
ágyam kivet magából,
szemgödreimben üveg kékem
nem táncol.
Szusszanásom eláll,
óramű bennem
ébredés, álmot kaszál.
Végére jár a gyertya láng
pislákolva kormólja el dalát.
Nyílna ajkam
de csak ásít, holdra hanyatló karokkal
még aludnék
hason, hanyagul vetett pamlagon
sújtson mély árok álom.
Vagy csak kezével nyugtasson,
takarom húzza rám óvatosan
mi a baj?
-kérdezed-
miért olyan vad pihenésed
és miért nem olyan
mint nyugodt víz
valahol
a messzeségben...

Mudra Csaba - Törékeny

Törékeny

Mi is mind
törékenyek vagyunk
vékony száron
szép virág.
Illatunk a szerelem
magányunk a valóság.
Törékenységünk
lelkünk olvadéka
ölelés édes csókja
körülleng,
szemedben a törékenység
minden csodás bókja...

Mudra Csaba - Súgd tovább

Olvasni kezdtem benned
életed első két sorát.
Dúdolod tovább
de nem érteni akarom
hanem érezni
lassú dallamát.
Átkarollak
ahogy álmomban párnám
akkor
jó anyám hangja száll felém
mert ő tömte álommal tele
apró dunyhám.
Most téged hallak
éneked kakasszó, mi ébreszt
csendben-zajban
még ölellek
fülem reád tapasztom
súgd tovább életed.
Én már hallak....