Bakos Erika - Aki látta...

Látta, hogy az
utcán bukdácsolva
lépked a szegénység,
mint nyüszítő eb,
kibe nagyot rúgtak,
mert kenyérért koldult,
mégsem kapott.
Akkor látta az anyát
könnyel szemében,
ki félve nézi gyermeke
sóvárgó pillantását,
s gondolkodik mit ne
vegyen, hogy jusson
arra a szelet csokira.
Majd látta a kuporgató
nénikét, ki a boltban
kenyeret, tejet keres,
pénze csak erre futja.
Látta a hideg szobát,
hol csonttá fagyott
nincstelenség ruháját
öltötték a halottra,
aki a közöny miatt
reggelre megfagyott.
Látta a kínzó fájdalmat
az arcokon,
akik szakadék szélén álltak,
amelyet a szegénység
ásott egyre mélyebbre,
s az élet fonalán rettegve
egyensúlyoznak,
nehogy lehúzza őket
a szédítő mélység,
magával ragadva
utolsó kincsüket,
a szeretetet és a hitet.

***

Majd kérdezi...
Van még kiút?