Múlt
Fakul,
S távozik.
Hold átbukik,
Habzik fel pezsgő,
Itt az új esztendő.
Alkoholos szép remény
Hamar illan, ha Nap felkél.
Kijózanít valóság csókja,
S ragad el a hétköznap folyója.
Sodor az ár, és fojtogat az örvény,
De erőszaktól sem fogok élni szürkén!
Maradok éjszaka fekete szivárványa.
Ki igazán akarja, csukott szemmel is látja,
Hogy ott úszok, ahol sosem volt kijelölt pálya...
Hol nem terem meg növény, leszek remény tiszafája,
Mert könnyű úton meg-, megállva nem tud születni szép álom,
Ahogy szürkék között sem találhatom meg álombéli párom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése