Mondd vagy-e épp valahol
mikor árnyékot vetítenek a fények
házfalak falára vonásaid a képek
szeretem a képtelenséged
ahogy a lehetetlenek falára is festesz
szavakból emelve gyönyört
menedéket
az akarásod lépcsőin ülök
amikor lassan sétálsz felém
felnézek rád s te leülsz hozzám
látom a mosolyod - nézed a lelkemet
félrehúzod hajamból
zavarba jött énemet
arcomra simítod holnapod
várj, ma holnap itt vagyok
homlokérintő pillanatok
mikor a csend a csenddel összeér
kezeinktől életre kél
pillanatod
s felborul a világ
vagy épp most áll össze
lélegzéseink szótlan nesze
életre-dobban benne
lélegezve
Nagyon szép ez a vers - gratulálok itt is!
VálaszTörlésSzeretettel - Marika(csill...)